Munkám során gyakran találkozom azzal, hogy pácienseim a fogászattól való félelmükben nem járnak rendszeres szűrésre vagy nem fordulnak fogászati problémáikkal egyenesen fogorvoshoz. Ennek a jelenségnek tudományos neve is van, mégpedig a dentofóbia, de mivel nem vagyok pszichológus, így saját tapasztalatomra hagyatkozva próbálom megmagyarázni a jelenséget, valamint eloszlatni a félelmeket.

A dentofóbia egyik leggyakoribb oka a korábban elszenvedett rossz tapasztalat, ez pácienseim körében nagyon gyakran összefügg a gyerekfogászaton megtapasztalt kellemetlen élményekkel. Volt egy rossz élményük egy türelmetlen orvossal, aki esetleg fájdalmasan végezte el a beavatkozást vagy nem szánt elég türelmet a kisgyermek megnyugtatására. A jelenséget egész közelről ismerem, hiszen a férjem szintén ezzel küzdött, amíg meg nem ismert engem. Hiszek abban, hogy ha elég időt szentelünk annak, hogy kellően megnyugtassuk a beteget és elmagyarázzuk neki mi miért történik segíthetünk a páciensnek úrrá lenni félelmén.

A második leggyakoribb mondat, amivel találkozom: "Fájni fog?". Erre a kérdésre igen nehéz válaszolni. Sokan a kollégák közül hirdetik úgy magukat, hogy fájdalommentes fogászati kezelés, ám ez csak részben igaz. Hiszen az érzéstelenítéshez beadott Lidocain helyi érzéstelenítőt is injekciós tűvel kell beadnom, ami csekély kellemetlen érzéssel, esetleg fájdalommal is járhat. Ám ha megfelelően el van zsibbasztva a páciens csak minimális fájdalmat érez, a beavatkozás során azonban tapasztalhat kellemetlen nyomást. Így a fájdalommentesség szigorúan véve nem állja meg a helyét, de ha szakszerű kezekbe kerül a beteg csekély fájdalommal és kellemetlenséggel "megúszhatja" a beavatkozást.

Az előző ponthoz kapcsolódóan el is érkeztünk a dentofóbia kialakulásának egy másik lehetséges okáig, az injekciós tűtől való félelemig. Ez csak részben érinti a fogászati beavatkozásokat, hiszen én alapvetően csak egyféle injekciót adok be, a helyi érzéstelenítőt. A tű, amivel beadom a milliméter tört része átmérőjű csupán, tehát tényleg csak egy "szúnyogcsípés".

Végül elérkeztünk a bizalmatlansághoz a fogorvossal szemben, amely szintén kialakíthatja a félelmet. Ha új fogorvoshoz megyünk, nem ismerjük még a stílusát, empatikus képességeit (amelyek szerintem elengedhetetlenek) így bizalmatlanok leszünk vele szemben. Erre csak a fogorvos viselkedése, habitusa lehet a gyógymód, valamint az, hogy hogyan áll a szakmához és a páciensekhez. Természetesen nincs két egyforma ember és két egyforma fogorvos sem, így előállhat az a helyzet, hogy nem működik az orvos-beteg kapcsolat. Munkám során mindig igyekszem jó kapcsolatot kialakítani a pácienseimmel és ha ők is partnerek ebben akkor sikerül is. Szerencsére ez utóbbi volt a gyakori karrierem során és hamar sikerült legyűrnünk a bizalmatlanságot.

Összefoglalva, a fogorvost sokáig elkerülni nem lehet, így mindenkinek meg kell küzdenie a félelmeivel egészségének érdekében. De szeretném kihangsúlyozni, hogy a siker minden esetben két emberen múlik, az orvoson és a páciensen.